Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kígyók

 

    Gumiboa

charina_bottae-1-.jpg


Előfordulása

Észak-Amerika nyugati részén honos, a kanadai Brit Columbia déli részétől délre egészen Kalifornia állam középső részéig. Erdők, füves puszták lakója.

Megjelenése

Testhossza 35-85 centiméter. A bőre gumiszerű tapintású, innen származik a kígyó neve is.

Életmódja

Ez a fojtókígyó éjjelente bújik elő üregéből, a kövek vagy fatörzsek alól, hogy szalamandráracickányraegérre és kígyóravadásszon. Ha megzavarják, igen szoros labdává gömbölyödik.

 

 

 

Gabonasiklók

 

 

Alfajai 

  • Elaphe guttata guttata – az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén él, jellegzetessége a barnás-narancsszínű bőrön narancs vagy vörös színű, feketével szegélyezett foltok, hasi oldala általában fekete-fehér mintázatú.
  • Elaphe guttata emoryi – az Egyesült Államokban Nebraskától Texasig, valamint Mexikóészaki részén él. Alapszíne világosszürke, hátán sötétszürke, barna vagy zöldesszürke foltokkal. Feje mindkét oldalán csíkok helyezkednek el, melyek a szemei között találkoznak. Hossza elérheti a 60–140 cm-t.

Természetes élőhelye 

A természetes környezetben élő vörös gabonasikló kedveli a sűrűn benőtt területeket, erdei tisztásokat, elhagyatott vagy ritkán használt épületeket. Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén él, New Jerseytől Florida déli csücskéig, nyugat felé Texasig, megtalálható a tengerszinttől kb. 2000 m magasságig.

A gabonasikló eredeti élőhelyén éves ritmusban él, ősszel aktivitását csökkenti és a hidegebb területeken téli álmot alszik. A melegebb klímájú területeken, a tengerpart melletti sávban azonban sziklahasadékokban, fák odúiban bújik meg ha az idő hűvösebb. Melegebb napokon előbújik, a napon sütkérezik, így gyűjtve energiát.[1] Hideg időben kevésbé aktív és kevesebb táplálékot fogyaszt.

Táplálkozása 

Fő táplálékát kisebb rágcsálók, többnyire egerek és patkányok alkotják, és mivel kitűnő famászó, ezek mellett madarakra és denevérekre is vadászik. Áldozatát szorítással öli meg. Főleg éjszaka aktív, de sokszor már kora este zsákmány után néz.

Szaporodása 

Élőhelyén röviddel a téli álmából felébredve március és május között párzik. A nőstény a tojásokat,

gabonasiklo01.jpg

 melyeknek száma egy fészekaljban 12-24 között van, a párzást követően, valamivel több, mint egy hónap múlva rakja le. A tojások hosszúkásak, bőrszerű, rugalmas héjuk van. Körülbelül 10 héttel a tojások lerakása után a fejlődő kígyóivadékoknak speciális pikkelye, úgynevezett tojásfoga nő, melynek segítségével a tojás héját felhasítják. Az ivadékok születésük utáni mérete körülbelül 12 cm.

Hobbiállat 

Otthoni tartásra is kiválóan alkalmas, igénytelen faj lévén kezdő tartóknak is ajánlott. Több állat is tartható együtt, nem bántják egymást. Egy családi ház páratartalma és melege megfelel neki. Tenyésztők körében vita van a teleltetés szükségességéről, az biztos, hogy azok az állatok, melyek telelnek, kiegyensúlyozattabbak, betegségekre kevésbé lesznek fogékonyak. A teleltetéséhez 10 °C körüli hőmérsékletet kell biztosítani és mindezt zaklatás nélkül. Tavasszal a pihentetett példányok intenzívebb párzási aktivitást mutatnak, fészekaljuk általában több tojást tartalmaz, azok kelési aránya kedvezőbb. Tojásrakás és vedlés előtt nem fogad el táplálékot. Minimum 80×50×50 cm-es úgynevezett szavanna-terráriumot célszerű berendezni számára. Az ideális nagyságú helye a 100x40x50 cm-es (HxSzxM) dróthálóval és szellőzővel ellátott terrrárium. A terrárium átlagos hőmérséklete 25-28°C, de a napozásra szánt terület felmelegedhet akár 33 °C fok hőmérsékletre. Ha kiskorában kerül a tulajdonosához gyakran kézbe kell venni és ezáltal könnyen megszelídül.

 

Titanoboa

 

 

Mérete 

A foszilis gerincet a mai kígyók gerincének alakjával és méretével összehasonlítva a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a T. cerrejonensis 12-15 méter hosszú,[4]legvastagabb részénél 1 méter lehetett az átmérője, tömege pedig elérhette az 1135 kg-ot is.[1][5][6] Hogy össze lehessen hasonlítani a titanboa méretét. dr. Jonathan Bloch palaentológus a következőt jegyezte meg: "Az a kígyó, amelyik az Anakonda című filmben megpróbálta megenni Jennifer Lopezt, nem olyan nagy, mint amit most találtunk.

Helyszín 

2009-ben a Kolumbia északi részén, La Guarja tartományban fekvő Cerrejón közelében lévő bányánál 28 T. cerrejonensis fosszilis maradványait találták meg.[1][3] A felfedezés előtt is találtak már Dél-Amerika régi trópusi környezetében a paleocén korszakból származó fosszilis maradványokat.[7]

A kígyót a Jonathan Block – aki a Floridai Egyetem gerincesekkel foglalkozó paleontológusa – és Carlos Jaramillo – a panamai Smithsonian Tropical Research institute paleontológusa – vezetésével indult nemzetközi tudós kutatócsoport egyik expedícióján fedezték fel.

Hőmérséklet 

Mivel a kígyók hideg vérűek, a felfedezésből az is következik, hogy a trópusokon – a lények élőhelyén – melegebbnek kellett lennie, mint ahogy azt a tudósok valaha is gondolták. Az átlaghőmérséklet 32 °C lehetett.[1][3][9][10][11] A Titanoboa létezésének idejében mért, a mainál magasabb felszíni hőmérséklet lehetőséget biztosított arra, hogy a hideg vérű kígyók mai méretüknél sokkal nagyobbra megnőjenek, mint azújkorban is élő utódaik.[12] A mai hideg vérű állatokat tekintve is a nagyok azokon a trópusi vidékeken élnek, ahol melegebb van, míg a kisebbek az egyenlítőtől messzebb laknak.

Méretarány 

A 28 megtalált kígyóból a nyolc legnagyobb hossza 12–15 méter lehetett. Összehasonlításul: a legnagyobb ma is élő kígyó a zöld anakonda, mely nagyjából 7,5 méter, s a legnehezebb kígyófaj a Földön;[13] és a kockáspiton, mely nagyjából 9 méter hosszú.[4] A skála másik végén a Leptotyphlops

boa.jpg

 carlae áll, melynek hossza legfeljebb 10 cm.[14] A mai hideg vérű állatokat tekintve is a nagyok azokon a trópusi vidékeken élnek, ahol melegebb van, míg a kisebbek az egyenlítőtől messzebb laknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Feketefejű piton

 

 

 

Előfordulása 

Ausztrália északi részén honos. A természetes élőhelye trópusi és félszáraz fűves síkságok, bozótosok

Alfajai 

  • Aspidites melanocephalus melanocephalus
  • Aspidites melanocephalus adelynensis
  • Aspidites melanocephalus davieii

Megjelenése 

Átlagos testhossza 150-180 centiméter, de a 3 méteres hosszt is elérheti. Feje fényes fekete, teste narancssárga, sötétebb foltokkal.

A névadó feje

Életmódja 

Patkányokkal, egerekkel, madarakkal és hüllőkkel táplálkozik.

Szaporodása 

Fészekalja 5-10 tojásból áll, melyek 2-3 hónap múlva kelnek ki.