Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halak

 

 

Mandarinhal

Előfordulása

A fajt 1927-ben a Fülöp-szigeteknél végzett természettudományos feltáró munkája során Albert William Herre amerikaiichthiológus fedezte fel. Eredeti élőhelye a Csendes-óceán korallzátonyai, a Rjúkjú-szigetektől Ausztráliáig.

Megjelenése

Hossza legfeljebb 6 cm. Egyike a jelenleg ismert két olyan állatfajnak, amelyek kék színét pigmentsejtek

250px-synchiropus_splendidus_2_luc_viatour-1-.jpg

 (kromatofórák) okozzák (a másik faj a közeli rokona, a pettyes mandarinhal (Synchiropus picturatus)). A kék színű pigmenteket tartalmazó sejteket cianofóráknak nevezik. Minden más állat esetében a kék színért a fényt interferáló purinkristályok felelősek.

Életmódja

 

A mandarinhal napközben kevésbé, inkább alkonyat környékén aktív.Zátonylakó, a védett lagúnákban és a  rejtett part menti zátonyokon tartózkodik. Mindenevő, étrendje elsősorban apró rákokból és más gerinctelenekből áll, de fogyaszt ikrát és növényi eredetű táplálékot is.

 

 

Aranyhal

 

Változatok 

A ma kereskedelemben kapható színvariációk mind mesterségesen kitenyésztett tenyészváltozatok. Az aranyhal az egyik legvaribilisebb díszhal, némely változatai nem is hasonlítanak egymásra. AGoldfish3.jpg "legegyszerűbb" változat a közönséges aranyhal, melynek fiatal példányai bronzos zöld színűek, a kifejlett egyedek fémes vörösesságra árnyalatúak, farkuk villás. Ezek a halak kaphatók fátyolfarkú változatban is. Népszerű még a tarka (Shubunkin), a hólyagszemű, a legyezőfarkú, az égrenéző szemű, a rizsszemes pikkelyű, a fekete teleszkópszemű, az oroszlánfejű, ragyásorrú és a gombafejű aranyhal is. Megkülönböztetünk egyszerű és osztottfarkú aranyhal-törzseket, ez utóbbiak nehézkesen mozognak, nem alkalmasak tavakba.

Életmód 

Az aranyhalak hidegvízi állatok, nem bírják a 20 foknál magasabb hőmérsékletet. Ennek ellenére hibásan gyakran tartják együtt trópusi halakkal. Gyakran elkövetett hiba az is, hogy gömbakváriumban tartják. Mivel rövid időn belül hatalmasra nőhetnek, igazából inkább tóba, vagy nagy akváriumba valók (legalább 100-200 liter). Békés természetűek, de csak aranyhalakkal lehet problémamentesen együtt tartani.

Mindenevő, kedveli a speciális aranyhaltápokat. A víz összes szintjét lakja, viszonylag lassan, megfontoltan úszik.

A nemek megkülönböztetése nagyon nehéz, az ikrás nőstények hasrésze duzzadt. Ikrarakó, az ivadékok mesterséges tápokkal felnevelhetők.

 

 Vitorláshal

 

Előfordulása 

Az eredeti élőhelye Dél-Amerikában található, Amazonas és mellékfolyói, de az egyik legkedveltebb akváriumi hal is. A vadon élő változat zöldesbarna színű, testén sötét hosszanti keresztcsíkokkal. Bár rengeteg színváltozata létezik, a természetes forma a legkedveltebb. Eredeti élőhelyén is dús növények között vadászik, fogságban is tartsuk sűrű növények között.

Megjelenése 

Testhossza 12-15 centiméter. Alapszíne ezüstös, függőleges fekete csíkokkal, de ma már kitenyésztettek egyszínű és megnyúlt uszonyú változatokat is. Leggyakoribb színváltozatok: fehér, szürke füstös, fekete, márványmintás, tarka, arany.

Életmód 

Rendkívül békés állat. Viszonylag könnyen tartható. Tápláléka tubifex, valamint a vörös szúnyoglárva, de növényi eleséget is szívesen elfogyaszt, hisz mindenevő. Élettartamuk akár 10 év is lehet, ezalattPterophyllum scalare couple.jpg tekintélyes méretűre nőnek. Nagy akváriumban tartsuk őket (legalább 80-100 liter). Nyugodt halak mellé kitűnő díszhalak. Tarthatjuk rokon fajokkal, például diszkoszhalakkal, gurámikkal, vagy kevésbé élénk díszmárnákkal, harcsákkal, bölcsőszájú halakkal vagy nagyobb testű pontylazacokkal. A játékos, gyors úszású halak a kifejlett vitorláshalakat kifejezetten zavarják. Ritkán betegszenek meg, de ha diszkoszhalakkal tartjuk, megkaphatják a diszkoszokat tizedelő bakteriális betegségeket, mivel ezekre érzékenyek.

Szaporodás 

A nemek megállapítása még a gyakorlott akvarista számára is nehéz. A kifejlett hímek agresszívek lehetnek. Az ivarérett egyedek fejrészén apró púp látható, a nőstények hasrésze az ívási időszakban megduzzad. Ha megfelelően nagy akváriumban tartják, a vitorláshal a társas medencében is párokat alkot és ívik. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket. Az átlátszó ikrákat legtöbbször széles levelű növények fonákjára,lapos kövekre, vagy az akvárium üvegére helyezik. Az ivadék nevelése nehéz, sokszor még kikelés előtt féltésből maguk a szülők falják fel őket. Az ikrák hajlamosak a penészedésre. Sikeres szaporításukhoz külön medencére és nyugalomra van szükségük. Az ivadéknevelési időszakban a szülők megkergethetik az akvárium többi lakóját. Az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel nevelhetjük fel őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák sikerrel járhatnak. Fátyolfarkú vitorláshalat úgy neveljünk, hogy csak az egyik szülő legyen fátyolos, mert ha mindkettő az, akkor az ivadék gyakran torzult úszójú lesz vagy annyira hosszú lesz az úszója hogy akadályozza az úszásban.

 

 Holdhal 

 

Neve és rendszertani besorolása 

1910-ben fogott holdhal, amely becslések szerint 1600 kilogrammot nyomott

A holdhalfélék neve, a rájuk jellemző lapított testre utal. A „mola” szó a latin „malomkő” szóból ered, mivel, mint a malomkő, a hal teste is szürke, durva felületű és kerekded alakú. „Amikor hajdanában Linné legelőször látott ilyen monstrumot, – írja William Beebe, – így kiáltott fel: „Mola mollium!” A legnagyobb malomkő valamennyi között! És attól kezdve napjainkig minden ichthyológusmegismétli ezt a felkiáltást: „Mola, mola!”

Nevezik világító halnak is, mert bár nem rendelkezik világítószervvel, éjszaka különös fénnyel veri vissza a hold sugarait. Ez a képessége elsősorban a védekezését szolgálja, mivel visszatartja a cápákat a támadástól.

A holdhal neve angolul „sunfish”, ami magyarul „naphal”-at jelent. A „sunfish” név onnan származik, hogy a hal a vízfelszínen szokott napozni. A hollandportugálfranciakatalán,spanyolorosz és német nyelveken a hal nevei a következők: „maanvis”, „peixe lua”, „poisson lune”, „peix lluna”, „pez luna”, „рыба-луна” és „Mondfisch”, ezek mind „holdhal”-at jelentenek, valószínűleg az állat alakja miatt. A németek „Schwimmender Kopf”-nak is mondják, ami „úszó fejet” jelent. A lengyelek „samogłów”-nak nevezik, ami magyarul „csak fej”-et jelent, valószínű azért, mert a halnak nincs valódi farka. A kínaiak fan-chegömbhalnak nevezik, aminek jelentése „felborult autó” gömbhal. 2002-ben Tajvan Hualian megyéjének hivatalos hala lett, nyilvános szavazáson döntöttek a hal nevéről, ami „mambóhal” lett.

A holdhalnak számos szinonimája van. Korábban a gömbhalfélék családjába soroltákTetraodon mola néven. Manapság saját nemet alkottak neki, a Mola nemet, amit megoszt egy másik halfajjal, a Mola ramsayival. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a Molanem típusfaja.

Mola nem a holdhalfélék családjába tartozik. Ez a család három nemet foglal magába:Masturus, Mola és Ranzania.

holdhalfélék családja tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magába foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is. E családok fajai számos hasonlóságot mutatnak egymással, ilyen például a négy összeforrt fog, amely e halak „csőrét” alkotja. A gömbhalalakúak tudományos neve „Tetraodontiformes”, amelynek jelentése „négyzet alakú fog”: „tetra” = négy, „form” = alak és „odous” = fog. A holdhal ivadéka nagyon eltér a felnőtt egyedektől, hiszen inkább egy miniatűr gömbhalra, semmint a kifejlett példányra hasonlít.

Megjelenése 

A holdhal úgy néz ki, mint egy fej farokkal. A farokúszóját felváltotta egy kerek, porcos képződmény, amely a holdhalra jellemző kerekded alakot adja. A hal teste oldalról lapított, emiatt szemből nézve a elnyújtott ovális alakú. Mellúszói kicsik és legyezőalakúak. A mellúszóktól eltérően a hát- és hasúszók meghosszabbodtak, emiatt a hal körülbelül olyan magas, mint amilyen hosszú. Feljegyeztek 3,2 méter magas példányokat is.

A holdhal átlagos hossza 1,8 méter, súlya 1000 kilogramm, de olyan példányokra is bukkantak, amelyek 3,3 méter hosszúak, 4,2 méter magasak és 2300 kilogrammosak voltak.

A halfaj hátgerince kevés csigolyából áll, s méretéhez képest a csigolyái igen rövidek.Egy 2,1 méteres példánynak alig van 25 milliméteres gerincvelője. Bár a holdhal acsontos halak közé tartozik, a vázrendszerét főleg porcszövet alkotja, ami lehetővé teszi, hogy olyan nagy méreteket érjen el, amire a valódi csontokkal rendelkező halak nem képesek. Ezt az is alátámasztja, hogy a mai világ legnagyobb hala (cetcápa,Rhincodon typus) is a porcos halak osztályába tartozik.

A halnak hiányzik az úszóhólyagja.Egyes források szerint a holdhal szervei nagy mennyiségben tartalmaznak egy tetrodotoxin nevű neurotoxint, hasonlóan a gömbhalalakúak egyéb képviselőihez, mások elvetik ezt az állítást.

Előfordulása és életmódja 

A holdhal napozás közben

A holdhal testtartása úszás közben

A holdhal az összes mérsékelt övi és trópusi tengerben megtalálható.[14] A holdhalfélék családjának az egyetlenFöldközi-tengeri képviselője. E halfaj genotípusa, vagyis az egyed genetikai felépítése, nagymértékben különböző azatlanti- és a csendes-óceáni példányok között, de genetikailag kicsi a különbség az északi és a déli féltekén élők között.

A holdhal nyílt tengeri élőlény, amely a 600 méteres mélységekbe is alámerül. Bár úgy tartják, hogy a holdhal idejének legnagyobb részét napozással tölti, ez nem igaz: a holdhal főként a 200 méternél mélyebb szintet kedveli, azt a határt, ahol a napsütötte, termékeny vízfelszínhez közeli réteg találkozik a mélység sötétségével. Csak egészen csendes időben jön a felszínre, és a napfényben sütkérezve alussza déli álmát. Ilyenkor nem nehéz elejteni. A „Michael Sars” nevű norvég kutatóhajó 1910-ben az Atlanti-óceánból halászott ki egy 2 méteres, körülbelül 600 kilogrammos példányt. A trieszti múzeumban is van egy óriás példány.

A holdhalnak az Adriában való előfordulásáról Garády Viktor („Világító halak”) a következőket mondja el: „Csaknem mindig a felső vízrétegekben úszkál a világító halak egyik legérdekesebb, legszebb képviselője, a fiumei öbölben is előforduló holdvilághal, amely lapos, korong alakú, ezüstösen csillámló testével rögtön szemébe ötlik az embernek. Néha egy-két méternyi nagyságra is megnő. A fiumei múzeumban egy ritka szép és nagy példánya látható a holdvilághalnak, amit Szápáry Lászlógróf kormányzó ajándékozott a múzeumnak. Ezt a halat is a Quarneróban fogták, ahol nem igen tartozik a ritkaságok közé. Gyakran megesik, hogy harmincan, negyvenen is összeverődnek, és éjjel, künn a nyílt tengeren, szinte elragadja az embert a tündérmesébe is beillő gyönyörű látvány, amely ilyenkor a tengerben támad. Villogó fényű ködbe burkolt holdak gurulnak tétova a sötét vízben, hol sebes iramodással keresztül-kasul szelve a habokat, hol pedig csöndesen keringélve, lágyan ringatózva, koronként meg-megállva, majd ismét imbolyogva, mint valami fantasztikus táncot lejtenének. Nem hiába nevezi őt a tengerparti nép holdvilágnak, mert a magas hajófödélzetről nézve csakugyan úgy rémlik, mintha a hold ködbe burkolt képe tükröződnék vissza.